Főoldal Meditáció Sikermágia

 

Klikk a gombra,ingyenes Skype hiváshoz.

Boszorkány a rontás ellen


Woodoo fehérmágia

A világ megismerésére számos lehetőség van, ezt szolgálják a különböző világnézetek, világképek. A fehérmágiában való hit egyfajta bölcseletnek az elfogadása, a következőkben a világot valamiféle áhítat révén kísérli meg elfogadtatni, megismertetni.

A fehér mágia lényegében arra törekszik, hogy harmóniát teremtsen, azért az egész világot energetikai jellegűnek tekinti. Mindez a mágikus, misztikus és mechanikus világképp sajátos ötvözetéhez vezet. A hagyományos kozmoszt szellemekkel teli térnek éli meg és ezekhez a szellemi lényekhez fohászkodik. A misztikus számára a megismerés útja az elmélyülésen és az Istenkeresésen át vezet, ő a világot lélekkel teli egység-ként szemléli.

A mechanikus világképből kiindulva pedig az értelemnek tulajdonítanak elsőbbséget, itt az objektív megfigyelésből származnak felismerések, amelyek alapján a világ mintegy megalkotható. A fehérmágia előbb leírt háromféle szemléletének az egyesítése és magasabb szintre emelése.

A fehérmágia szimbolikus figurái és három napkeleti bölcs; őket mint a három szent királyt tisztelik és a varázslástól védő szent-ként is ismerik őket. Bár ezek a személyek történelmileg kevésbé hitelesíthető és azonosítható figurák. Általában káldeusok-ként szokták őket megnevezni, vagyis olyan mágusok-ként akik az égi jeleket megfejtve Babilóniából Betlehembe vándorolnak, hogy hódoljanak a megszületett megváltónak. Minden bizonnyal nagyon pontos csillagászati megfigyelések alapján jutottak erre a felismerésre. Nevezetesen a Kr. e. hétben lezajlott háromszoros Jupiter-Szaturnusz konjukció olyan értelmezése nyomán, amely a megváltó eljövetelének bizonyosságához vezette őket.

A három király a messiás várható megérkezését rendkívüli tudásának és bölcsességének köszönhetően ismerte fel. Ilyen értelemben ők hárman arra is például szolgálnak, hogy a valódi fehér mágiát meg tudják különböztetni a bipoláris mágiától. Amikor a gyermek Jézusnak hódoltak, a legmagasabb bölcsesség és Istenség előtt hódoltak és ezzel Isteni erőt tanúsítottak. Érdekes módon mindez olyan időszakban történt, amikor a kládeus papi rend erősen hanyatlóban volt. Ezzel a hanyatlással együtt járt, hogy - különösen Krisztus hatására - alapvetően átalakult a régi mágikus Istenszemlélet is.

A kládeusok ugyanis még varázslatok révén igyekeztek befolyásolni az Istenséget, az új Istenhit azonban olyan oszthatatlan és befolyásolhatatlan Isteni erőt feltételezett, amelyhez az ember csak ima, ájtatosság útján közeledhetett és feltétlen alázatot kellett mutatnia előtte. Az Istenséget ettől fogva nem lehetett mágia hatalmával kényszeríteni. Ez egyúttal az ember felemelkedéséhez is vezetett. Az ember aztán nem távolíthatta el saját magát és Istenét a különböző kultuszok által olyan messzire, mint korábban amikor még minden a mágiának volt alávetve. Ebben az értelemben a három bölcs egyúttal egy korszakváltozás kezdetét is jelzi. Ők valamilyen módon megtestesítik az akkoriban elterjedt megtérést. És ezeknek a spirituális eseményeknek a leírása bepillantást enged a valódi mágikus erő természetébe is. Feltárja azokat a feltételeket, amelyek nélkül nem lehet kapcsolatba kerülni ezekkel az erőkkel.

A valódi fehér mágiára való alkalmasság legfontosabb feltétele az, hogy készek legyünk az önismeretre és az önmagunkkal való szembenézésre. Ezen elsősorban saját összetett személyiségünk struktúrájának felismerését értjük. Ez a felismerés egyúttal annak a szerkezetnek a legyőzését is jelenti. Az ember ugyanis, mint személy, tulajdinképpen nem individuum, még akkor sem, ha ez nagyon elterjedt nézet. Az individuum ugyanis oszthatatlant jelent, márpedig mint személyek, egyáltalán nem vagyunk oszthatatlanok. sokkal inkább arról van szó, hogy magunkban és személyiségünkön keresztül napról napra különböző szerepek és jellemvnások tömegét jelentjük, testesítjük meg; ezek mindig olyan színben tűnnek fel, mint valami sajátos és állandó karakter.

Valójában közismert tény ez, mégis mindannyiszor megrémülünk, amikor jobban belebonyolódunk. Tulajdonképpen ebben a rémületben keresendő önmagunk legyőzésének nehézsége. Hiszen amikor felismerjük saját személyiségünk nagyfokú korlátozottságát akkor egyszer csak nagyon mulandónak, szinte elveszettnek érezzük magunkat. De amíg nem merünk így nézni saját magunkra és saját magunkba addig nem vagyunk képesek arra, hogy tetteinknek és cselekedeteinknek igazi mozgatórugóit feltárjuk.

Pedig ezek az eredeti mozgatórugók ösztönöznek bennünket arra, hogy személyiségünket megformáljuk és végeredményében ezek kötnek hozzá bennünket a személyiség játékához. Egyfelől valamiféle szilárdságra teszünk szert, ezzel csökken az a félelmünk, hogy személyiségünk bizonytalan és változékony. Másfelől azonban ily módon megerősödik saját önösségünk, önzésünk is, de ezt - lévén kevéssé emlegetett dolgok - egyáltalán nem vagyunk képesek felismerni. És éppen ezekkel az önző magatartásmódok zárják le előttünk a mágia valódi formáihoz vezető utat. Mert amikor haszonleső, önző alantas érdektől hajtva . rosszabb estben bosszúvágyból aljasságból - alkalmazunk valamiféle mágiát, a bipoláris mágikus erőkhöz kötjük magunkat és a végén nem tudunk többé megszabadulni azoktól a szellemektől, amelyeket magunk hívtunk elő. Ezért mindenkinek aki mágiához fordul, a lelke legmélyebb zugáig át kell világítania magát, hogy valamennyi önző törekvés napvilágra kerüljön. A második lépésben meg kell szabadulnia ezektől a jellemvonásoktól. Persze az ilyen megszabadulás nem épülhet csupán saját akaraterőre. Hiszen miden akarati lépés szándékokhoz kötődik és minden szándék többé, vagy kevésbé önző.

Az önös vonásoktól való megszabadulás egyetlen valóságos útja, ha az egész személyiségünket határtalanná tágítjuk, mégpedig úgy, hogy beilleszkedünk egy nagyobb transzcendens egységbe. Tuajdonképen ez a változásnak az a megvilágosodást hozó aktusa amelyet kegyetlennek szoktak nevezni.

Csak az tekinthető igazán mágusnak, aki saját önző vágyaitól ily módon megszabadul. Ebben az értelemben, mint az emberi szellem csendes irányítója, képes olyan módon hatni, hogy azt a Gráll legenda illetve az akásha hét bölcséről szóló krónika megörökítette. A beavatatlanok mindezt talán irracionálisnak találják és szigorúan véve persze nem is állnak messze a jelenség lényegétől. Hiszen a mágia bizonyos szempontból maga a tiszta értelmetlenség. Legalábbis pozitív értelemben, hiszen olyan felismerésekről van szó, amelyek szívből erednek, vagyis olyan hatásokról, amelyek túl vannak a mi értelmünkön; ezzel a dolgok a legnemesebb formájukban az Isteni erővel való egyesülésnek felelnek meg. Így aztán alig csodálható, hogy mindenfajta mágikus hatáskor a kundalini energia fokozásáról van szó. Annak a tarnszcendens, de mégis testi energiafolyamatnak a stimulálásáról, amely a gerinccsatorna mentén lehet lokalizálni. Következés képen a csakrák - ezek a gerincünk mentén elhelyezkedő, finomanyaghoz kapcsolódó gerincközpontok - szerepet játszanak a mágikus történésekben.

A bipoláris mágia során a legalsó az a gyökércsakra továbbá a 2. és 4. vagyis a szexuál- és a szívcsakra aktivizálódik. Az igazi fehérmágikus vonások a szívcsakrával vannak összefüggésben. Érdekes összefüggés, hogy a fekete mágikus támadások túlnyomó részt erre a csakrára irányulnak.

Az igazi fehér mágia során a hatodik csakra, az úgynevezett harmadik szem aktivizálódik és a finomanyagból eredő impulzusokat ez továbbítja.

Forduljon hozzánk bizalommal, készséggel segítünk életén, jó irányba fordítjuk sorsát.


minden, ami jóslás, jövendölés és jövő - szerencse, netán balsors - e-mail alsoszov